Voltunk ahogy ígértük, meglátogattuk a Szalkszentmártoni Búvárbázist, szezonnyitó napjuk alkalmából. Honlapjuk alapján, akár becsukott szemmel is odataláltunk volna. Elérhetőségek, útvonal leírások segítenek, tehát alaposan megkönnyítik a dolgunkat, akár kapcsolatba szeretnénk kerülni, akár el jutni szeretnénk hozzájuk.
Kicsi, de lelkes csapatunk reggel 8kor rúgta el partot, hajós kifejezéssel szólva, Pesten a Nagykőrösi út elején. Nem siettünk, 9től vártak minket. 63km. a térkép szerint az 51.en. Még egy megálló egy boltnál is belefért a nagyétvágyú éhes társaságnak.
Vettünk is néhány falatot a rutin kedvéért, mert hogy Frici barátommal még ipari búvár korunkból származó ismeretségünk megszokott ritmusa diktálta, hogy reggel melóba utazás közben, energia felvétel az első komolyabb élelmiszer áruházban elengedhetetlen.
Noha útravalót bőven csomagolt kedvesem Krisztinám, aki, már tudata alatt vált szokásává, hogy kis élelmiszer csomagokkal a tarsolyunkban tehetjük csak ki lábunkat a lakásból, akár a közeli játszótérig is. Környezete jól tartásával, táplálásával, kicsi személyes mértékben küzd harcos amazonként az éhezés elleni. Ez úgy genetikailag, mint tanult módon öröklött nála. Az isten megáldja érte!
És ezt kicsit benéztük.
Ami ott megérkezésünkkor várt ránk, az képzeletünkön túl mutatott.
Na de a megérkezés. Erről nem sokat lehet írni, mert annyira egyszerű volt. A tó bejáratánál kértek 300Ft. tó belépőt, ami független a bázistól és útbaigazítottak.
Ott pedig a kerítés előtt tágas és kényelmes hely az autóknak. Szépen sorban leparkolt mindenki. A kerítésen belül már látvány is megkapó. Rövidre nyírt dús füvű park, ápolt környezet. Teljes rálátás a tóra egy hatalmas féltetős teraszról, ami "L" alakban körbe fogja az épületet. A féltető magas, fából épült, a terasz legalább 6m széles díszburkolatos, külön főzőhellyel, ahol már serényen üstben készült valami. Csak, hogy a méretekről: 3db sörasztal padokkal mindkét oldalán, egymás után sorba rendezve kényelmesen elfér merőlegesen a tóra. És az asztal felrakva, de gazdagon, igazi vendégvárósan. Kolbászkákkal szalonnával sütve, nyersen, puha friss kenyér szeletelve, újhagyma szépen megtisztítva halomba rakva.
Üdvözölnek, invitálnak, bemutatkozunk.
Beljebb az épület is tágas. Bejárata a tó felől két helység is nyílik, az egyik a konyha. A nagy hűtő már tele, üdítők, vizek, sörök, fólia szám már csak mellette fér a földön.
Körbe vezetnek beszélgetünk, biztos látható rajtunk az elégedettség és folyamatosan kínálnak.
A vizesblokk meleg-vizes zuhanyzókkal kevés bázison, inkább csak kempingekben tapasztalható, de itt van!
Már tudtuk, az otthonról hozott, vagy a megvásárolt élelmiszer elő sem fog kerülni a táskából. Székek, fotelok, még egy Kanapé is a tó felé fordítva, nagymama sürgölődött a konyhában, túrós házi sütit szeletelve egy tálcán. Ennyire családias hangulat vidéken lagziban, vagy malacvágáson tapasztaltam.
Hogy be cuccoljunk Ádám a bejárathoz tolat,aztán vissza áll a parkolóhelyre. A füves területem le terítünk, egy, a több lécső közelében. A lépcső közvetlen, a valamennyivel alacsonyabb, már sóderos vízpartra tesz kényelmes lejutást. Van hely búvárosan szanaszét pakolni. Több, 2-3 ilyen tó bejárat is van a bázis előtt. Nem sietünk. Miután elfoglaltuk a helyünket még csipegetünk barátkozunk az utánunk érkezőkkel. Befut D.Z. is. Ő már otthonosan, nem először jár itt. Mellénk telepszik egyedül jött, mi pedig hárman. Adja magát a dolog, együtt merülünk. Miután megvan a két merülőpár létszám, lassan kezdünk összeszerelni. Közben tervezzük meg merre is kezdjük a merülést. Van egy kézzel rajzolt térkép a teraszon, de az csak a kikötelezett pályáról ad egy kevés infot a miheztartás végett. A vízben elhelyezett látványosságok meglepetések, azok nem szerepelnek rajta. A kötélpálya egy, a közvetlenül a bázis előtt lévő stégtől indul.
A merülés?
Hát, tó!
6-7m mély, 9is van valahol! És hát 40 búvár, ha nem vigyáz, miért is tenné, fel tudja rúgni úgy, hogy még a gyenge kötelezésen is csak lassan óvatosan, az előttünk haladók iszapfelhőjében úszva tudunk előre haladni. A letelepített meglepetések ötletesek, de ezeket mindenki fedezze fel saját maga, nem lövöm le a poénokat. Lényeg, hogy van trepni! Lehet vizsgázni, gyakorolni, lebegni, tájolni, úgy ahogy talán csak Dorogon. Aki ezekben a tavakban megtanul meg tájékozódni, sehol sem fog eltévedni!
Mire végig bóklásztunk a kötélen és visszatértünk a ki indulási ponthoz, bele is futottunk a 40 percbe. De a 15Les palacknak és a csekély mélységnek köszönhetően, délutánra is maradt még 100-120bár levegőnk.
két merülésünk között az időt ünnepi hangulatban töltöttük a féltető alá, szorulva a kissé szemerkélő eső elöl.
Megérkezett mindenki! A pesti és vidéki búvárok ismert és prominens személyiségei is, szépen sorba jelenlétükkel emelve a bázis jelentőségét, az esemény színvonalát. (Csak úgy Fábrysan)
Sokan lettünk és elkészült a bográcsban, nagy gonddal készült finomság is. Ökör farok pörkölt illatozott órákon keresztül, ingerelve ízlelő szerveinket. Szomjunkat is olthattuk kedvünk szerint, vízzel, borral, sörrel, sokféle üdítővel. Tettük is mindnyájan, ki ki a maga mértéke szerint.
Öblös műanyag lábaskákkal sorba álltunk és a reggel óta érettünk dolgozó, főző, mostanra már rózsás hangulatú szakácsunk, szépen sorban mindenkinek ízlése és igénye szerint igen bőséges adagokkal kínált bennünket. Csendesen végéig ültük a három hosszú összetolt asztalt és hosszasan csendesen ebédelt mindenki. Nyugalom és csend jelezte, hogy nem hiába volt a nagy igyekezet. Sikeres lett a nagy gonddal készült ebéd. Ízlett mindenkinek.
Ebéd után megpezsdült az élet. Kisebb nagyobb csoportokban alakult társaságok beszélgettek fotóztak. előkerültek sütemények, italok, desszertek, édességek. A kissé hűvösre fordult időjárás, kissé elbizonytalanított néhány búvárt a merülést illetően.
Minket is. Már szinte biztos voltam, hogy kis csapatom a mai napot már csak a gasztronómia csodás élvezetének szenteli, mikor pár óra elteltével egyszerűén kedvet kaptak egy újabb merüléshez. De nem ám a kötélpályán, hanem mindjárt a tájolóval egy felfedező ismeretlen toronyirányba a szemközti partra. Hát így is történt, hogy megtörtént a tájolóval való, odafelé kevesebb, vissza annál inkább sikeres megismerkedésük.
A levegő elfogyott, de sietségre még mindig semmi okunk nem lévén, asztalnál ülve beszélgetve töltöttünk időt hagyva szétteregetett cuccaink teljes megszáradásáig.
Lassan ürült a bázis. Akik nem merültek csak kísérők voltak már hangosabb szóval, nagyobb hangulattal tere-feréltek az asztal körül.
Ádám a bejárathoz tolatott, berámoltunk a megérkezéseinknek megfelelően fordított sorrendben.
Búcsúztunk és köszöntünk mindent. Nem kellettek a névjegykártyákat csere-berélni, hisz mindenkit mailen, vagy a facebookon keresztül, de honlapjukról bizonyosan már ismertünk. Elérhetőségeink egymás előtt teljesen nyilvánosan nyilvánosak.
Megerősödött bennünk az elhatározás hogy a 63km nem távolság, ár és élmény-arányában megéri máskor is eljönni.
Jövünk is, ezt még ott megígértem.
Köszönöm, hogy velem tartottak: Profanter Ádámnak, akinek egyre nehezebb ingerküszöbét átütni, de még csak megközelíteni is. Több és nagyobb kihívásokat, szívesen vállal és emészt fel mindent ami búvár feladat, vagy szórakozás, kaland.
Bánki Frigyesnek, ki hét közben napi rendszerességgel végzett ipari búvárkodás után, még a hétvégéjén velünk tart, hogy derűs jókedvével szórakoztasson, személyével minket kitüntessen.
Köszönet, Dobó Zoli oktató kollégámnak, aki mostanában túráinkon velünk merül és jó minőségű vízalatti és szárazföldi képekkel dokumentálja közös eseményeinket. Ha a Picasán megosztja velem erről a túráról is, akkor azt hamarosan itt láthatjátok a bejegyzés mellé feltöltve.
Következő alkalommal szintén küldök értesítést, ha valaki kedvet kapott, legközelebb velünk tarthasson. szekér
Kicsi, de lelkes csapatunk reggel 8kor rúgta el partot, hajós kifejezéssel szólva, Pesten a Nagykőrösi út elején. Nem siettünk, 9től vártak minket. 63km. a térkép szerint az 51.en. Még egy megálló egy boltnál is belefért a nagyétvágyú éhes társaságnak.
Vettünk is néhány falatot a rutin kedvéért, mert hogy Frici barátommal még ipari búvár korunkból származó ismeretségünk megszokott ritmusa diktálta, hogy reggel melóba utazás közben, energia felvétel az első komolyabb élelmiszer áruházban elengedhetetlen.
Noha útravalót bőven csomagolt kedvesem Krisztinám, aki, már tudata alatt vált szokásává, hogy kis élelmiszer csomagokkal a tarsolyunkban tehetjük csak ki lábunkat a lakásból, akár a közeli játszótérig is. Környezete jól tartásával, táplálásával, kicsi személyes mértékben küzd harcos amazonként az éhezés elleni. Ez úgy genetikailag, mint tanult módon öröklött nála. Az isten megáldja érte!
És ezt kicsit benéztük.
Ami ott megérkezésünkkor várt ránk, az képzeletünkön túl mutatott.
Na de a megérkezés. Erről nem sokat lehet írni, mert annyira egyszerű volt. A tó bejáratánál kértek 300Ft. tó belépőt, ami független a bázistól és útbaigazítottak.
Ott pedig a kerítés előtt tágas és kényelmes hely az autóknak. Szépen sorban leparkolt mindenki. A kerítésen belül már látvány is megkapó. Rövidre nyírt dús füvű park, ápolt környezet. Teljes rálátás a tóra egy hatalmas féltetős teraszról, ami "L" alakban körbe fogja az épületet. A féltető magas, fából épült, a terasz legalább 6m széles díszburkolatos, külön főzőhellyel, ahol már serényen üstben készült valami. Csak, hogy a méretekről: 3db sörasztal padokkal mindkét oldalán, egymás után sorba rendezve kényelmesen elfér merőlegesen a tóra. És az asztal felrakva, de gazdagon, igazi vendégvárósan. Kolbászkákkal szalonnával sütve, nyersen, puha friss kenyér szeletelve, újhagyma szépen megtisztítva halomba rakva.
Üdvözölnek, invitálnak, bemutatkozunk.
Beljebb az épület is tágas. Bejárata a tó felől két helység is nyílik, az egyik a konyha. A nagy hűtő már tele, üdítők, vizek, sörök, fólia szám már csak mellette fér a földön.
Körbe vezetnek beszélgetünk, biztos látható rajtunk az elégedettség és folyamatosan kínálnak.
A vizesblokk meleg-vizes zuhanyzókkal kevés bázison, inkább csak kempingekben tapasztalható, de itt van!
Már tudtuk, az otthonról hozott, vagy a megvásárolt élelmiszer elő sem fog kerülni a táskából. Székek, fotelok, még egy Kanapé is a tó felé fordítva, nagymama sürgölődött a konyhában, túrós házi sütit szeletelve egy tálcán. Ennyire családias hangulat vidéken lagziban, vagy malacvágáson tapasztaltam.
Hogy be cuccoljunk Ádám a bejárathoz tolat,aztán vissza áll a parkolóhelyre. A füves területem le terítünk, egy, a több lécső közelében. A lépcső közvetlen, a valamennyivel alacsonyabb, már sóderos vízpartra tesz kényelmes lejutást. Van hely búvárosan szanaszét pakolni. Több, 2-3 ilyen tó bejárat is van a bázis előtt. Nem sietünk. Miután elfoglaltuk a helyünket még csipegetünk barátkozunk az utánunk érkezőkkel. Befut D.Z. is. Ő már otthonosan, nem először jár itt. Mellénk telepszik egyedül jött, mi pedig hárman. Adja magát a dolog, együtt merülünk. Miután megvan a két merülőpár létszám, lassan kezdünk összeszerelni. Közben tervezzük meg merre is kezdjük a merülést. Van egy kézzel rajzolt térkép a teraszon, de az csak a kikötelezett pályáról ad egy kevés infot a miheztartás végett. A vízben elhelyezett látványosságok meglepetések, azok nem szerepelnek rajta. A kötélpálya egy, a közvetlenül a bázis előtt lévő stégtől indul.
A merülés?
Hát, tó!
6-7m mély, 9is van valahol! És hát 40 búvár, ha nem vigyáz, miért is tenné, fel tudja rúgni úgy, hogy még a gyenge kötelezésen is csak lassan óvatosan, az előttünk haladók iszapfelhőjében úszva tudunk előre haladni. A letelepített meglepetések ötletesek, de ezeket mindenki fedezze fel saját maga, nem lövöm le a poénokat. Lényeg, hogy van trepni! Lehet vizsgázni, gyakorolni, lebegni, tájolni, úgy ahogy talán csak Dorogon. Aki ezekben a tavakban megtanul meg tájékozódni, sehol sem fog eltévedni!
Mire végig bóklásztunk a kötélen és visszatértünk a ki indulási ponthoz, bele is futottunk a 40 percbe. De a 15Les palacknak és a csekély mélységnek köszönhetően, délutánra is maradt még 100-120bár levegőnk.
két merülésünk között az időt ünnepi hangulatban töltöttük a féltető alá, szorulva a kissé szemerkélő eső elöl.
Megérkezett mindenki! A pesti és vidéki búvárok ismert és prominens személyiségei is, szépen sorba jelenlétükkel emelve a bázis jelentőségét, az esemény színvonalát. (Csak úgy Fábrysan)
Sokan lettünk és elkészült a bográcsban, nagy gonddal készült finomság is. Ökör farok pörkölt illatozott órákon keresztül, ingerelve ízlelő szerveinket. Szomjunkat is olthattuk kedvünk szerint, vízzel, borral, sörrel, sokféle üdítővel. Tettük is mindnyájan, ki ki a maga mértéke szerint.
Öblös műanyag lábaskákkal sorba álltunk és a reggel óta érettünk dolgozó, főző, mostanra már rózsás hangulatú szakácsunk, szépen sorban mindenkinek ízlése és igénye szerint igen bőséges adagokkal kínált bennünket. Csendesen végéig ültük a három hosszú összetolt asztalt és hosszasan csendesen ebédelt mindenki. Nyugalom és csend jelezte, hogy nem hiába volt a nagy igyekezet. Sikeres lett a nagy gonddal készült ebéd. Ízlett mindenkinek.
Ebéd után megpezsdült az élet. Kisebb nagyobb csoportokban alakult társaságok beszélgettek fotóztak. előkerültek sütemények, italok, desszertek, édességek. A kissé hűvösre fordult időjárás, kissé elbizonytalanított néhány búvárt a merülést illetően.
Minket is. Már szinte biztos voltam, hogy kis csapatom a mai napot már csak a gasztronómia csodás élvezetének szenteli, mikor pár óra elteltével egyszerűén kedvet kaptak egy újabb merüléshez. De nem ám a kötélpályán, hanem mindjárt a tájolóval egy felfedező ismeretlen toronyirányba a szemközti partra. Hát így is történt, hogy megtörtént a tájolóval való, odafelé kevesebb, vissza annál inkább sikeres megismerkedésük.
A levegő elfogyott, de sietségre még mindig semmi okunk nem lévén, asztalnál ülve beszélgetve töltöttünk időt hagyva szétteregetett cuccaink teljes megszáradásáig.
Lassan ürült a bázis. Akik nem merültek csak kísérők voltak már hangosabb szóval, nagyobb hangulattal tere-feréltek az asztal körül.
Ádám a bejárathoz tolatott, berámoltunk a megérkezéseinknek megfelelően fordított sorrendben.
Búcsúztunk és köszöntünk mindent. Nem kellettek a névjegykártyákat csere-berélni, hisz mindenkit mailen, vagy a facebookon keresztül, de honlapjukról bizonyosan már ismertünk. Elérhetőségeink egymás előtt teljesen nyilvánosan nyilvánosak.
Megerősödött bennünk az elhatározás hogy a 63km nem távolság, ár és élmény-arányában megéri máskor is eljönni.
Jövünk is, ezt még ott megígértem.
Köszönöm, hogy velem tartottak: Profanter Ádámnak, akinek egyre nehezebb ingerküszöbét átütni, de még csak megközelíteni is. Több és nagyobb kihívásokat, szívesen vállal és emészt fel mindent ami búvár feladat, vagy szórakozás, kaland.
Bánki Frigyesnek, ki hét közben napi rendszerességgel végzett ipari búvárkodás után, még a hétvégéjén velünk tart, hogy derűs jókedvével szórakoztasson, személyével minket kitüntessen.
Köszönet, Dobó Zoli oktató kollégámnak, aki mostanában túráinkon velünk merül és jó minőségű vízalatti és szárazföldi képekkel dokumentálja közös eseményeinket. Ha a Picasán megosztja velem erről a túráról is, akkor azt hamarosan itt láthatjátok a bejegyzés mellé feltöltve.
Következő alkalommal szintén küldök értesítést, ha valaki kedvet kapott, legközelebb velünk tarthasson. szekér
Bejegyzések
