1.nap
Az időjárás kegyessége révén, másnap, csodálatos napsütéses reggelre ébredhettünk. Szorgos női kezek tették komfortossá az ébredés utáni perceket. Friss kv illata lengett és reggelivel telt asztalnál találkoztunk újra, hangosan. Viktor fiammal, akivel itt, mint, merülés vezető- társamként osztottam meg a napi feladatokat, percek alatt megcsináltuk a csoport beosztást, merülő páronként.
1. merülés előkészületePróbáltuk összehangolt készülődéssé terelni, a kissé még az újdonság varázslatosságától bizonytalan csapatot.
Elég volt egy kis fekete skorpió az egyik neoprén csizma szárán és máris mindenki ott tolongott. Keresni sem kellett őket. A féltető alatt, rekeszekben tárolt ládáinkból, könnyű volt öltözni és szerelni. Rajtunk kívül más búvárok nem voltak. A kényelmes placcot, teljes egészében kihasználhattuk.
Idő ráhagyással kellett tervezni a készülődést is, mert az első nap ugyebár, még nem gurul, minden úgy ahogy kellene. De azért mindenki megtalálta, mit is szeretne felvenni, összeszerelni, átalakítani, kölcsönkérni, be helyettesíteni, kipótolni, vagy úgy hagyni. "Szekér ez itt ereszt!" "Szekér mennyi súlyt rakjak?" "Szekér hoztál nekem olyan izét?" Néztem őket egy egy szabad pillanatomban és csak mondogattam magamban "fog ez menni". Persze, hogyne menne, ahogy lassan szépen egymás után elkészültek, abban a sorrendben, leszivárogtunk a parti kis házi kikötőhöz, ahol már várt bennünket a Zodiac. összegyűltünk a kis beton mólón és miután mindenki cucca bekerült a
hajóba, első napi bífingünk, kezdetét vette. Helyi merülés vezetőnk, Gábor kezdte. Aki fiatal kora ellenére több éves tapasztalat alapján, úgy ismerte a környék merülő helyeit, akár más a hálószobáját. Szegény srác - ennyit merülni! De hát, ezt a melót is csak meg kell valakinek csinálni!
Emlékeztem a merülő helyek legtöbbjére, de volt amelyik csak akkor ugrott be, amikor már megláttam.
Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!Hajó bepakolva, merülő párok egyeztetve, még utoljára egy kis létszám ellenőrzés a partról, kis érzékeny búcsú, beszállás indulás.
IndulásAkik először hajóznak velünk Zodiákkal, csillogó szemükben ott látszott a kiváncsi izgalom.
Lassú kitolatás után, irányba fordul a hajó és felbőg a motor. Neki feszül a hajótest a víznek. Tehetetlenül emelkedik az eleje, ellenáll a víz. Néhány másodperc múlva engedni kénytelen, a hajó végében vadul tomboló lóerőknek és gyorsul a hajótest. Engedelmesen felsiklik a hullámok tetejére és szinte alig ér a vízhez. A hullámok felett suhanunk.
Ülünk a szélén a hurkán, kapaszkodunk a kötélbe és fürkésszük a látóhatárt. Nem mindennapi a látvány.
Végre!
Ennyi pénz és energia. Tanulás és készülődés. Szervezés, egyeztetés. Vásárlás, csomagolás és gondoskodás után megkaptuk.
Ez az. Erre vártunk! Talán ismered azt az érzést, amikor a boldogságtól szorul a torkod. A meghatottságtól szólni is nehéz. Arcunkba vág a tengeri levegő. Ismerős, akinek már megvolt ez az élmény. Emléke vastagon bevésődik agyunkba. Illattal, motor hanggal, látvánnyal és az adrenalin indul. Tizenöt húsz perc folyamatos menet után, Gábor elveszi a gázt. lassít. Tólóerő nélkül siklunk a hatalmas vörös fal irányába
. Közel érünk, és fékez hajó. Attila a hajó elejében, már tudja mi a dolgar Rutinosan keresi meg a horonyt a tárolóból, és várja Gábor biccentését. Most! leengedi, visszahúz rajta kicsit és megköti. Mozgolódás kezdődik. Hogy elejét vegyem a szűkös hely szabta tolongásnak, emelt hangon határozottan, beosztom a készülődés sorrendjét. Gyakorlottabbak hamar felkapják a cuccost és ülve várják a lassabban készülődőket. Van aki még segít is. Mindenkit végig ellenőrizve az egyik oldalon én, a másik oldalon Viktor. Utolsónak mi is hátunkra kapjuk a Halcyont. És visszaszámlálás. Egyszerre csobbanunk.
Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!MerülésMindenki
vízben. Horgony kötélhez úszunk és a merülő párok, egymás után lassan megkezdik a merülést. Vannak akik nehezen egyenlítenek. Várunk, sőt 1-1 métert még vissza is emelkedünk. Lenézek. Viktor már begyűjtötte a csapatát. Kb. 6m.rel alattam, lassan indulnak a fal felé. Miki is jelzi hogy ok a füle. Lejjebb csúszik a kötélen. Még 2m. és lent is vagyunk. Kriszti már nem fogja a kötelet hason lebeg az fenék felett. Vár minket. Lassan komótosan úszunk a fal felé. Egyre jobban kirajzolódik előttünk a színes korallokkal borított fal. Jobbra fordulunk, amerre az aljzat mélyül.
Párhuzamosan haladunk a fal mellett és csakhamar keresztben előttünk egy letörés. Vagy 15m mély. Viktor-csapat buborékjai lentről, világos ködként szállnak fel előttünk.
Mi is lejjebb ereszkedünk. Rákérdezek a fülekre. De mindenkinek ok. A napos oldalon merülünk. Verőfényes napsütésben. Szebbet ritkán látni. Sárga lágy korallokkal borított a fal, tele üregekkel. Mindenhol laknak. Apró villás uszonyú halak rajban körülöttünk. Csak a
reduktor hangját hallom. Amikor épp nem veszek levegőt, teljes a csend. Kriszta nem tudja megállni és elindul. Be a halrajba. Megállok és csak nézem. Vajon mikor akar vissza fordulni? Lassan mozog. A halak arrébb sem mennek. Csak épp hozzá nem érnek. Megáll és csak áll, egy helyben. Mutatom a többieknek. Ők is nézik a halrajt, benne a búvárlány sziluettjét, ahogy teljesen szétbontott haja, szőkén lobogva a víztől, talán sellőt játszik'? Megfordul, ránk néz, de eltelik 4-5másodperc mire ráeszmél, hogy vissza kell indulnia. Mutatom neki merre is haladunk. Tól vagy két erősebbet az
uszonyokkal és már a közelünkbe is ért.
16 méteren nem hinném hogy narkó! Elvarázsolták a halak! Jó lesz figyelni! Haladunk előre, nézelődve bogarászva, mígnem egy függőleges beszögeléshez érünk. Hát bekukkantunk oda is. Volt ugyan egy kevés kihajlása felül, de nem nevezném cavernnak. Árnyákos volt, beúsztunk. Néhány másodperc múlva, ahogy szemünk hozzászokott a félhomályhoz, languszták hosszú, üregeikből kilógó, tapogatóit láttuk minden irányból. 12-15 példányból álló, kis lakóközösséget találtunk. Egymással szemben, és egymás felett is. Akár egy olasz kis sikátorban. Közös szárító kötél nem volt, de látszott hogy jó ellaknak egymás mellett. Először láttam hogy így laknak. Csak néztük őket sokáig és eszembe jutottak azok a búvárok, akik étteremben is rendelnek belőlük. Bár láthatnák! Talán meggondolnák magukat. Ritka merülés, ahol belefutunk egy ilyen látványba. Tovább kel mennünk. Kihátrálok, a fal előtt várom hogy a többiek is megjelenjenek az üregből. Mutatom merre haladjanak tovább. Mindenki megvan, megyek előre. Egy teraszhoz érünk, nagy és lapos. Füves, köves, távolabb két szikla között, lefelé egyszemélyesre szűkülve kanyon hangulat. Kissé süllyed és közvetlen utána egy cavren bejárata. Lassítok annyira hogy a többiek beérjenek. Mikor már mindenki egybe van, egyenként rákérdezek, ki nem akar bejönni. Az egész csupán csak egy átjáró, aminek az egyik bejáratától, átlátni a másikig. Kívülről is megkerülhető, de belül izgalmasabb. Tágas. Kényelmesen átúszható kezdők számára is. Jön mindenki! Az aljzat homokos, de a magasan tartott uszonyok, békatempózása, nem veri fel, az egyébként is nehezen felkavarható, durvaszemcsés karszthomokot.
Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!Kijáratnál ujabb létszámellenörzés, mindenki megvan. Húsz perce merülünk, ideje rákérdezni a levegőkre. Emelkedve fordulunk vissza a cavern felett. A fal jobb oldalunknál, balra tőlünk szikla. Magas. Teteje már a felszínhez közelíthet. Tövében folytatjuk utunkat. Valami a szikla tövében megmozdul. Ha nem tette volna, talán el is megyünk mellette. Megmutatta magát, merülésünket megkoronázva, számomra a legkedvesebb lakója az Adriának, a polip. Rögtön rámutatva veszem felé az irányt. Szemem és mutató ujjam le sem véve róla, el ne tévesszem szem elöl.
Időben fék, el ne ijesszem. Ő is leült. Jelzek hogy a neki iramodottak is álljanak meg. Egyenlőre a távolból csodáljuk. Egybe vagyunk és minden szem rátapad. Alig mozogva közelítünk. Egészen közel enged. Nyugodt. Karnyújtásnyi a távolság. Talán épp egy tüskés bokrot játszik nekünk.Visszatartom a buborékokat és még közelebb csusszanok. Mellé hasalok, jobb karomat, lassú széles mozdulattal viszem mögé. Onnan nyúlok felé. Még mindig
mozdulatlan. Ujjaim hátulról elérik. Óvatosan érek hozzá. Nincs rajtam kesztyű. Érzem a bőrét. Lágy és puha. Szemei közt, az enyhe dörzsölgetést szívesen veszi. Akár egy macska. Halkan veszek egy nagy levegőt és hálás gondolatokkal, el emelkedek. A többiek még mindig megbabonázva csodálják. Alig fogom fel, hogy ennyire türelmes volt hozzánk. Csak néhány másodperc és örök élményt adott. Lassan tudunk egybe rázódni. 'Talán játszhatnánk
még vele'! De vissza kell érnünk. Hatása alatt maradunk percekig.
És van aki vadássza?... Ebbe bele se menjünk!
Fal mellett visszafelé úszva hamar a hajó vonalába érünk. Marad időnk még egy kicsit a hajó alatt bogarászni, nézelődni és egy pár képet csinálni egymásról. Merülésünk fotósai, Cser Andris és Táskai Zoli, külön köszönetet érdemelnek. Remek és egyre jobb képeikkel, plusz élménnyel gazdagítanak bennünket. És
merülésünk extra meglepiét, Nóritól kaptuk, aki az előre borítékolható, tutira
tervezhető fázásnak, mozdulatnyi jelét sem adta. Törékeny testalkata ellenére, férfiakat maga mögé utasító hősiességgel bírta a 17 fokos vizet.
A hajó alatt már az előttünk járó csapat. Biztonsági megállójuk végén jártak. Volt aki már a felszínre emelkedett, de a többiek levegőtartalékaikat
kihasználva maradtak. Ilyenkor bójafellövéssel és más gyakorlatok átismétlésével is, mullatjuk az időt. És hogy még megörvendeztessen bennünket Herczeg Jani is, talál nekünk egy igazi különlegességet. Tengeri csikó lebeg a szeme elött. Óvatosan körbe vesszük. Kiszolgáltatott, helyváltoztatási
képessége igen csekély. Teste sérülékeny, puha. Így aztán senki sem érinti, csak nézzük. A menekülésre esélytelenek nyugalmával lebeg előttünk. Igazi látvány csemege.
Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!Pár perc elteltével körbekérdezek. Kinek mennyi levegője maradt, mennyi időt kér még a computere. Az utolsókkal én is a felszínre emelkedek. Tele a felszín búvárokkal. Csónakban csak Gábor vár, türelmesen szó nélkül, a hurkára támaszkodva, készen hogy elvegye végre valakitől a súlyokat vagy jackettet. Megy a csevely.
"Láttad?" "Azt mutattam!"
Vissza a hajóbaValahogy senkinek nem sűrgős.
Valkinek el kell kezdeni, mert soha nem indulunk így el! Így hát példát statuálva kezdem. Legalább segíthetek beszedni a cuccokat. Zodiák magas hurkájára uszonnyal fellökni magát, nem mindenkinek sikerül azonnal. Egymásnak segítve, beszáll mindenki sorba. Attika horgonyt szed, el is pakolja és már fordulunk is irányba. Árad mindenkiből az élmény. Egymás szavába hangosan
mesél mindenki, nagy a zsivaj. A motor is a teljes gázzal tolja a hajót. Vág a szél, de a szárazruhások még a zipzáron is nyitnak kicsit. A parthoz közeledve látjuk, hogy fogadó csoport vár ránk. Már messziről integetnek. Mosoly az arcokon.
Vissza érkezésMesteri beállás a hajóval, kipattanunk néhányan és a kiadogatott felszerelést, megkoreografáltan sorba rendezve
elhelyezzük, hogy a mai merülést, még egy méltó fotóval tetézzük. Mindenki egységesen Halcyonnal
van szerelve. A látvány magáért beszél. Mindenki büszke és boldog. Egységben tartja őket a hit, a bizalom, a büszkeség, amit a felszerelésük iránt éreznek.
Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!RelaxEbédig van időnk a parton maradni. A tavaszi napsütést élvezni. Felmelegedett betonon kicsit elnyúlni. Csak úgy. Senki nem panaszkodott fáradtságra, mégis sorba ragadtak a szemek.
Egy óra pihenés után, mindenki elpakolgatta, előkészítette felszerelését, ruháit, a délutáni merüléshez. És minden invitálás nélkül, a hosszú ebédlőasztalnál találkoztunk. A feldolgozott élmények, nyugodt hangulatú beszélgetésekkel erősödtek meggyőződéssé, hogy a búvárkodás a világ legcsodálatosabb sportja. Ebben is egyetértettünk. A digitális technikának köszönhetően, a fényképezőgépek tartalmát, azonnal közkincsé tettük, egy Notegbook segítségével. Láthatta azonnal mindenki a képeket, akik nem épp ott voltak, vagy a parton megvártak minket.
Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!
Folytatom
Szervusz kedves Szekér!
Szóval elsőre csak két merülésre jelentkeztünk nem ismerve a helyi viszonyokat. Az utazási iroda segített megszervezni, persze gondolom egy kis jutalékért..
Tolta neki ezerrel, át nem egy piros lámpán, gondolatban kidobtam összes Kresz tudásomat, de igy legalább gyorsan közeledett a kikötő. A buszon kezünkbe nyomtak egy dögös színes prospektust, amin megmutatták, hogy ki is a "helyi Király búvárbázis".. Tele rájás, barakudás, cápás, sügéres, teknős képpel, ezek után mit nekünk a Vörös?...Meg persze a szokásos szakközepes marketing szöveg: nekik van a legjobban felkészült oktatóik, meg felszerelésük bla-bla-bla...
A Hajó nagy, tényleg kényelmes. Velünk együtt kb. 5 "veterán", tehát plasztik kártyáját csajoknak mutogató búvár + mintegy 10 -még lelkes- kezdő jelentkezik a merülésekre. Felszerelések kiosztásakor adok én és Nóri is hálát az égnek, hogy a Nóri Halcyon jacket-ét, a dupla 7-es ruháját, és az én még hajadon Apeks reduktoromat begyömöszöltem a 20 kilós limitekbe a reptéren. Történik, hogy mosolyogva mutatom az oktatónak, hogy Nórinak minden van, én meg belevetném megint magam a teljesen hagyományos felszerelésbe, kalandozni picit. No problemo-mondja, mi más lehet erre a válasz ugye? Kiosztja a ruhát nekem, mint kiderül csak shorty ruhájuk van. (Hátérben Nóri megkönnyebülten sóhajt, hogy nála az overálja) Próbálom a ruhát, ami valamikor úgy 3mm-es lehetett, de most inkább trópusi, strech fitness ruhára emlékeztet. Papir vékony, és bár eddig úgy hittem átlagos testű vagyok, combban szorít, nyakamon lóg. Legalább felfrissít majd a víz. Megkapom a "jacketemet", a békebeli Scubapro-t, az alapmodellt. D gyűrű no, felhajtó ereje kb. annyi volt, hogy épphogy az államat kint tartotta a vízből. Kérem a regulátort, kengyeles kapok érdekes, nem is tudtam, hogy gyártanak barna barna színű első lépcsős reduktort, majd leesik a tantusz, a korrózió teljesen ellepte. Csak levegőt adjon! Akkor nem állíthatja meg semmi egy rejtőzködő DIR Búvárt! Már csak egy computerért jelentkezem, mire mosolyogva kezembe nyomnak egy merülés táblázatot...Upsz!.. Ezt látná a Jani..... No de sebaj, várnak ránk a Földközi tenger gyümölcsei! Egy kedves, olyan "Szekér típusú", pótapás merülés vezetőt kapunk, már látom kérdés nélkül, hogy betartjuk a 18 m-es határt...
csapat. Nóri áll először ki belépni a paradicsomba. De mielőtt ugrana, elé ugrik két Divemester is, hogy STOP,STOP! Elfelejtetted a súlyövet! -sikítják. Hmm... Lehet hogy először láttak Technikai cuccot?? Na mindegy, irány a víz.. Azonnal látjuk, hogy rosszabb látási körülmények várnak mint az Adrián, majd talán a halak mások lesznek! Nyugodtan tempózunk, egy norvég+ egy iraki, + egy német csaj búvárral, követve a vezetőnket. Gyanúsan jól megy az egyenlítés, nincs computerem, mutatom a Nórinak, mutassa az övét, akkor látom hogy 5 perce merülünk, és még mindig 4m-en úszunk! Lehet, hogy 
Sznorival kellet volna csak merülünk? Teknősről azonnal lemondok, a ráják elmentek nyaralni máshová, a cápák követték őket. A barracuda raj nem jön partközelbe , mert már őket is zavarja a kb. 5-7 méteres látótávolság.. Majd meglátjuk őt! Igen ez az, ez úgy néz ki, ez ő lesz az?? Egy-két "M"-es méretű sügérre emlékeztető hal lebeg egy szikla tövében. De túl mélyen vannak, úgy 20-21 méteren. Oda nem szabad merülünk ma.. De szép is volt a Pagi-túra!..
magasabbra úszott, ki a látóteremből, előttem a vezető elúszott, az 5 méteres látótávolság miatt nem láttam a sem felszínt tisztán, sem alattam a feneket, fal sem volt éppen mellettem. Király, légynek éreztem magam a mustáros-tejfölben! Néztem a csuklóm, hány méteren vagyok, meg hogy tartsam is a szintet, csak ugye no computer.. Visszafelé octopusra tették a norvégot, majd később az irakit, elszívták a palackot, indult volna felém is a török vezető, de gyorsan igyekeztem megmutatni neki, hogy a kb. 50 méterre ringatózó hajóhoz szerintem elég lesz a 110 bar! 5 méteren. A víz viszont meleg volt 26 fok, még 18 méteren is 25-26 fok volt! Fura, Nóri elfelejtett jelezni a dupla 7-es ruhájában hogy fázik, egész merülés alatt nem jöttem rá milyen mozdulatot hiányoltam tőle:)
Zoli+Nóri
Bejegyzések
