Történet 2007 eleje. Hideg téli unalmas időszaka a búvároknak.Gondoltunk egyet Herczeg Jani barátommal, itt az ideje egy kis Hévízi barlanglátogatásnak.
Sokat nem kellett győzködnünk egymást, telefonon könnyen, gyorsan bejelentkeztünk Kovács Gyuri bácsihoz egy hét végi időpontra. Janival nem lehet elkésni! Kettő, de ha lehet, inkább három órával szeret hamarabb indulni. Persze, hogy alapos módon, cipeltük magunkkal a töltött 15literes palackjainkat. A szegény hajlott korú Fiatjának mintha nem lett volna elég baja a nélkül is. De gond nélkül tette a dolgát és minden holminkkal együtt, csendesen rendesen, balesetmentesen leszállított minket.
Hévízre is eléggé időben érkeztünk. Természetesen elsőnek és még semmi nem volt nyitva. De legalább nem késtünk el és a parkolóba oda állhattunk ahová csak tetszett. Kaja, üdítő, cigi volt, nagy baj nem lehet, csak "kicsit" várni kellett.
Kényelmesen megreggeliztünk és vártunk.
Közben a nap is felkelt. Már ideje volt.
Autók érkeztek, rendre beállta mellénk a parkolóba.
Még jó hogy időben érkeztünk!
Aztán valaki kinyitotta a bázis melletti kert kaput és bekapcsolt egy kompresszort. Palackot töltött, hogy legyen a búvároknak.
Ho, hó! Csakhogy nekünk van!
Aztán a bázis rácsáról is lekerült a lakat. A bejárattal szemben, egy kimustrált keszon kamra látványa fogadott bennünket. A fa ház egy kis baloldalra eső szobájában, asztal, rajta a szokásos adminisztrációra váró papírok, körülötte székek. Egy kis papír munka, aztán a brífing. Míg a palackok teltek, Gyuri bácsi a falon lévő metszet rajzon mutatta hová lesz a merülés.
Szó volt a mélységről, (42m) a víz hőfokáról, (talán 48c ha jó emlékszem) az emelkedési megállók pontos helyéről és időtartamáról,
felszerelésről is, de inkább a lámpákról.
Közben a palackok is elkészültek. Jani tutira ment, rátöltetett még 50Bárt a mi palackjainkra is.
Kiskocsira tettük a palackokat, néhány búvár táskát és
elindultunk a bejárat felé, át a parkolón, az út másik oldalára. Az egyik, tó fölé nyúló, cölöpökön álló épületben kaptunk kabinokat, amiben öltözhettünk. Előtte a folyosón szereltünk össze és lépcsőn mehettünk közvetlenül a vízbe.
Párolgott a tó meleg vize! Kellemes érzés volt belemerülni. A lépcső előtt bevártuk egymást.
Balázs volt akkor merülés vezetőnk, ő segített a csoport egyik felét, vagy is minket merültetni. Dupla palackkal sisakban, azon is lámpák, kezében is akkumulátoros lámpa fej komoly megjelenést kölcsönzött neki. A felszínen kerültünk meg egy előttünk lévő épületet. Tavirózsák és azok hatalmas levelei között óvatosan elúszva közelítettük meg a pontot ahonnan indítottuk a merülést. Néhány méterre alattunk, meredeken mélyülő meder fenék, függőleges leszakadássá válik. Onnan kötél vezet minket. Balázs elöl, folyamatosan felfelé néz, számol minket. Nem nagyon egybe, de megvagyunk. Kicsit vár, hogy a leszakadozott vége is beérjen minket. Egy perc se telik el, kapja az ok jeleket, indulunk tovább. Jó tempóban süllyedünk. Minden méterrel egyre melegebb a víz. Megy el a fény is. Fej lámpákat felkapcsolja Balázs, könnyebb referenciát látnunk. Leérve már különösen meleg a víz. Forrónak nem mondanám, de igen meleg. 38C fok szokatlan. Sorba mindenki leér és ahogy kell, szépen össze is rúgjuk a látótávolságot. Nem nagyon csak épp hogy 30 cm re látni. Balázs tapogatva mindenkivel bekapcsoltatja a lámpákat. Világítunk. Sorrendet végigmutogatja, ki ki után jöjjön, noha ezt már párszor átvettük még a felszínen. Közelebb megyünk a bejárathoz. Itt már a 42c meleg víz közvetlen kiáramlását érezzük. Kitisztul minden. A kiáramló víz magával viszi a felkavart zaccot. Látjuk a trepnit. Balázs lehasal, fogja a szélét, húz magán egy párat és egy pillanat alatt eltűnik a bejáratban. No ez nem komplikált, ennyi az egész? Nosza! Lehasalok én is. De már úgy kapom el a padló oldalát, mert a kiáramlással pont szembekerülve, az az érzésem, hogy ha nem fognám, elvinne a víz. Hú, ez nagyon meleg és nagyon jön! Húzom a deszkán magam előre. Minél közelebb megyek, annál erősebben tolja az arcomba, itt már forrónak érezhető víztömeget. Még egy húzás, látom Balázs lámpafényét. Kell is a megerősítés, mert már lobog rajtam minden. Számban a reduktor okádja a levegőt, mintha valaki folyamatosan nyomva tartaná a pótadagoló gombot. De ha meg kicsit oldalra fordítom, akkor meg majd ki tépi a számból. Akad a palack! Lehet, hogy kisebb is elég lett volna? Eszembe jut „húzd magad teljesen rá a deszkára"! Kicsit vissza és most még egyszer laposabban! Sima liba! Csont nélkül bent vagyok. Lámpával mutatja a helyemet hová térdeljek a padlón, hogy a következő is elférjen, Meleg van, de már nem baj. Nyugi van és csend. Áramlást alig érezni. Kapaszkodni sem kell. Körbevilágítok a lámpámmal. Alig ér el a szemközti falig a fény. Hatalmas tágas terem. A kupolát próbálom elérni a fénnyel. Levegő csillog a legtetejében. A búvárok összegyűlt kilézett levegői. Megjelenik a bejáratban a következő búvár. Mellém navigálja Balázs és még egy. Meg vagyunk! Helyben maradásra utasítja őket, engem pedig karon fog gyengéden. Engedelmesen veszek egy nagy levegőt és elemelkedek vele a trepniről. Nem tiltakozom a vezetés ellen, ez a dolga. Most lát először. Dolgozik. Segítek neki, szorosan mellette haladok. Lassan már nem is érzem a fogását okafogyottá vált és épp csak kontakt miatt ér a könyökömhöz a keze. Jobbra kezdtük körbe a fal mellett az emelkedést, közeledve a kupolához. A legmagasabb ponthoz érve, pont szemben a bejárattal, a két lámpájával várakozó búvár a dobogón térdelve, izgalmas látványt nyújtott. Jeleztünk egymásnak lámpáinkkal, kicsit játszottunk, mint a gyerekek.
Lassan haladtunk, a kör másik felében is, süllyedéssel vissza a padló szintig. Következő két kört a másik két búvárral tette meg Balázs, én a bejárat előtt térdelve néztem végig. Lámpáik fénye a falat pásztázta, előtte alakjuk fekete sziluettje. Minden mozdulatuk jól követhető. Volt időm alaposan körülnézni. A búvárok felszálló buborékjai által, a falakról lebontott ásványok a terem közepén, magason körtáncukat járták. Jó lett volna a kupola tetejében kikukucskálni kicsit a levegős részbe, de nem szabad. Szót fogadtunk nem rendetlenkedtünk. Máskor is szeretnék még jönni barátokkal csapatostól!
Akit érdekel a zárttéri merülés azok számára ez egy nagyszerű alkalom, hogy kipróbálja, tűrőképességét, legyőzze az estleges fóbiát. Különleges végzettség nem szükséges hozzá, elhatározás kérdése csupán. Folyamatos a kontrol a felügyelet. Vigyáznak ránk. Egy ugyanazon merüléshez, nagy biztonsági ráhagyással elkészített merülési tervet használnak. Kipróbált dolog, működik, csak be kell tartani
Utolsó búvár is visszaérkezik, újra a együtt mindenki.
Megkezdjük a kijutást, fordított a sorrend. Aki utoljára jött be, most ő kezdi. Gyorsan gond nélkül sorba egymás után szinte kilök minket az áramlat. Egymás mellett várjuk meg utolsóként megjelenő merülés vezetőnket, aki a rutinos tájékozottságával azonnal a vezető kötél felé indul. Nagyon közel, talán 7-8mre a bejárathoz, mégsem vagyok benne biztos, hogy a jó irányba indultam volna magamtól. Fogjuk a kötelet és a már annyiszor hangsúlyozottan szánkba rágott lassú emelkedési sebességgel, megkezdjük a felszínre jutást. Figyeljük a computereket, a megjelölt megálló szintek betartása nagyon fontos. Ahogy lefelé melegedett, úgy felfelé folyamatosan hűl víz. Méterenként érezhető a különbség. Eleinte még jól is esik, de a folyamat folytatódik.
Első megálló! Lebegünk a kötélnél. Fogjuk is meg nem is. Megáll mindenki egyhelyben csak segítség képen támasztéknak jó néha belekapaszkodni valamibe. Rövidebb is és még türelmünk is több, így nem nagyon nyűgös még az első megálló. Nem sokkal feljebb jön a következő. Itt már kicsit kezd kellemetlen lenni a víz hőmérséklete. Le se írom, mert hihetetlen, hogy egyébként, merülések ritkán fordulnak elő ennyire meleg vízben, látom a computer kijelzőjén, az agyam is érti, hogy itt most meleg van, de az átmelegedett testem kellemetlenül hidegnek érzi. És itt többet is kell várni! Körbekérdezek, de levegő bőven van mindenkinek. Na, itt azért már egy kicsit unalmas, de letelik ez is!
Utolsó, már a kötél után, az emelkedőn, a leghosszabb. Világos van, az iszapos aljzaton várakozunk, fekve pillanatonként nézzük az időt. „Ki mondta, hogy a 30fokos víz meleg?” Majdnem reszketek Ez hideg 30fokos! Az idő is mintha ólomlábakon járna. Keresgélünk a sekély fenéken, hogy elfoglaljuk magunkat, de nem távolodunk el látótávolságon túlra. Utolsó percek, majdnem egyformán telik le mindenkinek. Végre mehetünk!
Felszínen egy kis csodálkozás, az úszkáló fürdővendégek között. „Hát maguk meg hogy kerülnek ide?” Egyik fickó ellő egy poént, valami karbantartásról, meg hogy ki kellett húzni a dugót, hogy lecserélhessék a vizet, de nem nevetnek, hanem tovább kérdeznének. Mi viszont nem fokozzuk a hangulatot tovább, hanem hátunkra fekve kifelé vesszük az irányt. Balázs már nincs velünk. Ő hamarabb megszabadult a felhalmozódott nitrogén mennyiségtől. Előre letelepített palackjából oxigéndúsabb gázkeveréket lélegezve gyorsabban kiszellőztette magából, már az első megállótól kezdve. Így csak hárman maradtunk és a kifelé vezető úton mi másról is beszélgettünk volna, mint hogy kit kápráztatott el jobban a barlang szépsége, látványa, hangulata és ki, mitől tartott a legjobban. Saját félelmünk felett aratott győzelem öröme, kétségeinkkel szemben a boldog magabiztosság és újra a megerősödött meggyőződés, hogy a búvárkodás a világ legjobb sportja érzésével közelítettünk a lépcsőhöz. Kimásztunk és nagyon gyorsan száraz ruhánkba bújtunk. Egy oldalsó üvegajtó mögötti kis teraszon Balázs már felöltözve cigizett. Kihasználtam, gyorsan csatlakoztam én is. Már majd bedohányoztam! Kicsit beszélgettünk, ismerkedtünk, lent nem tudtunk. Lelkesen meséltem, hogy sok búvár barátom-ismerősöm nem volt még itt, akiknek szívesen megmutatnám ezt az élményt. „Gyertek, amíg lehet! Most még lehet!”
Csak lehessen! Na merthogy ez nem is annyira magától értetődő dolog. A barlang látogathatóságáról a helyi önkormányzat illetékesei döntenek. És szerintük a búvárok károsítják a tavat. (Az úszkáló turisták nem)
Így is lett!
Megtiltották!
Mai napig is levelezések folynak, már a Környezetvédelmi Minisztériummal. A barlang felfedezője és feltárója, karbantartója és kezelője között, ő egy személyben Kovács Gyuri, aki saját beruházásból telepítette oda saját bázisát és a fürdőépületek víz alatti szerkezeteit is javítja.
Mikor lehet menni? Addig ki fogja takarítani? Karbantartani?
Ne tudjuk. Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával November végi időpontot, talán, mint új információk lehetséges idejét remélte. Majd hívom.
És ha lehet, megyünk
Szekér
Bejegyzések
