Áprilisi túránk Horvátországban (1.rész)

Az ötlet születése
Az idén már kora tavasszal, beindult a csapat. Februárban, márciusban, kaptam sorba a kérdéseket, mikor megyünk búvárkodni?
Nekem is kezdtek kirepedezni az uszonyaim a szárazságtól, de azokon a lányokon csodálkoztam a legjobban, akikről bizton tudtam hogy elég fázósak.

Szervezése
No akkor kezdjünk el szervezkedni!
Hamar sikerült megtalálni egy Budapesten is működő bázist. És egyébként is jó kapcsolatunk eredményeképp gyorsan kijelöltük az időpontot. Megelőztünk szezonkezdést és minden búvárcsoportot.
A létszámot illetően, a legideálisabban töltöttük ki a bázis saját szállását a férőhelyeket illetően.
Tartottam a tenger hőmérsékletétől, így aztán mindenkit igyekeztem kicsit túlbiztosítani a ruházatot illetően.

Kellett is a 7mmes overall, a hozzávaló shortyval. Aláöltözéknek pedig, 2-3mmes mellényeket is vittünk. Neoprén zokni is, szinte mindenkinek volt a lábán a csizmában. Természetesen a szárazruhák sem hiányoztak, már akiknek volt.
16fő indult teljes felszereléssel, a legkülönbözőbb mennyiségű és ízlésű élelmiszer csomagokkal az Adiára, öt autóval.
Indulás
Szerda reggeli találkozó, persze ennyi ember tekintetében, naná hogy bőven délelőttbe csúszott. De hát, szépen mindenkit megvártunk az autópálya parkolójában, ahonnan a közös indulást megbeszéltük.
GPS-el, tempomattal, walkie-talkie-val, meg a szabadságra menők féktelen lelkesedésével felszerelve, indult a konvoj, hogy, vagy 2óra csúszással, komótosan, leguruljunk a tengerhez.
Hagytunk persze időt mindenre. Estig mást nem is terveztünk, csak a leérkezést és a szállás helyek elfoglalását. 650-700km kényelmes egy napra.

Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!

Érkezés
Komppal mentünk át Pag szigetre. Vártunk rá vagy 25percet, de akik nem vezettek autót, a kikötő büféjében megkóstolhatták a már, jó előre beharangozott Karlovacsko sört.
Komp megérkezése után, azt a kevés kis időt, míg átértünk a szigetre, a felső fedélzeten töltöttük. A tavaszi napsütés és a környező táj, kicsit mindenkinek a fejébe szállhatott, mert önfeledten dőlt, mindenkiből az ökörködés, humor, a jó kedv. Elszabadult fantáziával többen tervezték, hogy haza sem mennek.
Benne volt a levegőben, hogy itt csak nagy baj tudja elrontani ezt a hangulatot.











Megérkezés hiba nélkül, pontosan ment. Csoda is lett volna eltévedni egy hosszúkás szigeten, ahol csak egyetlen út szalad, pontos címmel és vagy 2db rádiós navigációs műszerrel.
Mindent lefényképeztünk több példányban. Digitális fényképezőgépek száma, majdnem megegyezett a résztvevőkével. Memória kártyák telítettsége ellen, egy laptopot használtunk, amire szűkség esetén, akár naponta többször is, le lehetett üríteni kártyáikat. Fényképezési lázban kattogtatott mindenki, mindent.

Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!

Elhelyezkedés
Megérkezéskor, szoba kiosztás után, elhelyezkedés, búvár motyók fakkokba rámolása következett. A közös helység személyre szabása, átalakítása, asztalok összetolása, valahogy automatikusan mindenkit, kollektív tudatában, azonnal cselekvésre késztetett.

Persze, hogy néhány elvetemültünk, már szerdán, a megérkezés után, parti merülést tervezett. Nem volt nehéz lebeszélni őket.
Szerintem egy óra sem telt el, és az asztal tele volt.

Pedig hosszúra sikerült! Volt rajta minden, ami csak szem, s szájnak ingere. Teltek az órák és hasak. Kerültek elő jobbnál jobb falatok, étkek és italok. S emelkedett a hangulat. Maradtak a kabátok, a felsők, a melegítők és az emberek a teraszon.
Senkinek sem volt sürgős a lefekvés. Pedig voltak akik végigvezették a napot. Kis mosogatás után, a következő nap terveivel és reményeivel telve, tértünk nyugovóra.

Folytatáshoz kattints ide