Áprilisi túránk Horvátországban (3. rész)

Ebéd
A közben elkészült ebédet közösen költöttük el, igazán jó étvággyal. (Erősebb jelzőt, ennél a résznél udvariasságból nem szeretnék használni.)
Nem komplikáltuk túl a menüt, ez nem egy gastro börze. Otthon pörköltet főztünk 5-6kg húsból, lehetőleg minél több féléből. Sok hagyma, sokféle fűszer hosszú lé, nagy lábas, mélyhűtő. Rizst nyersen utaztattuk, ipari kiszerelésben. Ugyan evvel a technológiával és mennyiségben, fokhagymás sült hús is készült, ez esetben burgonyát helyben vásároltunk. Kalkulálva evvel a mennyiséggel, és ha, csak még ketten, fele mértékben dobnak a közösbe, már a 4napi ellátásunk, bőségesen biztosított. És nem csak ketten, de több helyről is, kerültek még elő étkek. Édességek, házi sós tészták, sültek. Önellátásunkra mindenkinek, eddig, csak körvonalakban tettem említést. Azt is inkább csak a menü miatt. Valódi hasznát és hatását, komfortját, csak akkor értékelték, amikor szembesülhettek a ténnyel, hogy akkor most, sehova nem kell elmenni, se közértbe, se étterembe, se pizzériába, hanem szabadidő ruhában, a saját teraszunkon, házi koszttal lehet jóllakni. Közös túrázásaink, biztos receptjévé vált ez a megoldás. Ha néhány edénnyel több is a csomag, de mindenképp a leg költségkímélőbb, és kényelmesebb.
Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!
A parton, béd után
Kis lazítás -képpen, a partot népesítettük be. Volt aki élete első próbamerülését, itt, az idilli strandoknál is jobb körülmények között kezdhette el. Vagy épp, a délutáni merülés előtt, egy parti merülést beiktatott. Kényelmesen belefért az időbe. Snorizgattunk, fürödtünk, pancsoltunk és megpróbáltunk mindenkit vízbe csalni, nemre, korra, tekintet nélkül. Természetes hogy a
gyerekek a legügyesebbek. Legnagyobb sikerélmény velük foglalkozni. Nem nyafognak, nem

okoskodnak, nem akadékoskodnak. Egyszerűen bíznak és élvezik az új környezetet. Félelem és veszélyérzet nélkül. Apró kis megszeppenésük, az új játéktól, izgatottságuk, hamar göndör kacagásba, vagy a vízalatti látvány őszinte álmélkodásába változott. Lila szájjal reszketésig fázva élvezték a tengert. Nehéz volt
józan ésszel végét szabni a közös szórakozásnak.
Tiszta felhőtlen napsütés gondoskodott róla, hogy a parton töltött időt is kellemesen töltsük.
A délutáni merüléshez a készülődés, rutinosan ment már. Mindenki tudta, mit hogyan rakjon és hogy hol találja. Indulás is, a délelötti, már megszokott módon zajlott. A merülés persze újabb élményekkel tett gazdagabbá minket és néhányunkat egy két specialitás kártyával.
Ne maradj le egy eseményről sem, iratkozz fel a Szekér Dive Team Hírlevélre és email-ben értesítünk minden búvártanfolyam és búvártúra előtt!

De nem csak ennek a remek napnak a merülései, de a búvárkodás, mindennap más, és más, élményt adott! Merültünk roncsokat, töbször is. Utaztunk hancúrozó delfinek társaságában. Nem hogy a hajót megállítottuk, de még lélegzetünket is, hogy minél tovább nézhessük őket zavartalanul.

Merültünk éjszaka, voltak akik először. Egy merülésre jutó polip mennyiség rekordokat állított.

Jártunk amfóra kertben, ember méretű agyagedényeket csodálhattunk, ha csak rácson keresztűl is, de álmélkodásra késztetett. Sajnos erröl nem sikerültek képek! Napi rendszterességgel ismétlődő 2-3 merüléseink biztonságérzetet adtak. Esti programjaink egyre kellemesebben teltek. Lelekesedésük és hálájuk jeleként tudom csak értékelni, azt a nagylelkű meglepetésnek szánt ötletet, ami talán a 3. napon fogant meg, a két, igen csak kreatív jóbarát fejében. A reggeli ébredezések előtt, a két fickó, ipari mennyiségben vásárolt a halpiacon, mindenféle finomságot amiből csak elképzelésük és gastromániájuk szerint elkészíthetőek tengeri csemegék, ételkülönlegességek.Tehetségük, szakmai hozzáértésük, rátermettségüket biztosította, egyikük vedégéátói végzettsége, illetve a vadászok szenvedélyes vonzódása, minden egzotikus ízű, ehető falat után. Mindezt a legnagyobb diszkrécióval, le jegelve az esti meglepiig.

Esti merülés!

És eljött az este! Úgy ahogy szokott. A nap beesési szögének fogyatkozásával, fordított arányban szaporodtak a mólón, az éjszakai merülésre készülődők felszerelései. Csodálatos HID fényű fő reflektorok, kékes fehér fényű, Halcyon LEDes és Xenon Scout tartalék lámpák, kémiai fények, strobosz villogók, szépen sorakoztak egymás mellett, bevetésre várva. Aznap este partról indultak az éjszakaiak.

Viktor vitte a csapatot. Partról figyelve, mikor a móló helyzetjelző fényét is lekapcsoltuk,

minden mozdulat látszott. Vizalatt, lámpáikkal közlekedő búvárokat figyelni, igazi látványosság. Ezek a sekély, kis mélységű partról merülések is, izgalmas játszadozásokkal, akár másfélórás merülésekké nyúlhatnak. Köszönhetően az alacsony nyomásnak, a levegő alig fogy jobban, mint a felszínen. Mozgásukból következtetve kapcsoltuk fel a móló jelzőfényét, hogy pontosan érkezzenek egész a lépcsőig.

Már biztosan éhesek Vagytok!
Halvacsora!
De hogy valójában mi is várt ránk, azt még mi a parton lévők sem tudtuk. Hogy vacsora idő volt az ok., de hogy milyen?
Szétszerelés és levetkőzés után felsétáltunk, de valami karneváli hangulat fogadott bennünket. Már félúton éreztük, hogy valami halas dolog sülhet, csak nem nálunk? Emelkedett hangulatú csapatunk nem hagyott kétséget afelöl, hogy itt ma nem a megszokott esti vacsora következik. Hangosan mesélték hogy Attila és Laci teljesen elfoglalták a konyhát.
Benéztem!
Nagyüzem, nem megfelelő fogalom. A két srác nyakig a főzésben. Konyha ajtó a tengerfelé nyitva. Mégis a vagy négyféle különböző fajta sülésben lévő halétel illata, töményen töltötte meg a konyha levegőjét.
Mi lesz itt fiúk?
Gondoltuk dobunk valamit mi is!
És sorolták. Hogy rákokkal is meg lehet tölteni a tintahalat, ez eddig eszembe sem jutott!
Tenyésztett papa! Veregeti meg megnyugtatásúl vállamat Attila.
Na de hogy szardiniából fokghagymás mártással salátát lehet készíteni?? Hogy? Vagy honnan találták ezek a srácok a tengeri herkentyűkre írt spec recepteket?

Meglepetésnek szánták, hát sikerült. A menüsor is sokkoló volt és hogy ezt fel is vállalták! Gyöngyöztek a homlokok pörögtek a kezek, volt egy kis zavar a főzőedények mennyisége és minősége miatt. Talán valami talált olaj miatt egy adag sütés kukába is került, de maradt még bőven. A konyha felszereltsége kétségtelenül alul maradt a profi szakácsok igényeinek. És a mennyiség sem az volt, ami egy általánosan megszokott nyaraló társaságé. Szerintem ezt egy étterem is 2-3 napig árulhatná.
A teraszon kezdett a tetőfokra hágni a hangulat. Karesz akiről nem mondanám hogy morcos ember, de feleslegesen még soha nem láttam vihogni, most a szemét törölgette. Kriszti kacaja sok távolabbi szomszédból is kiűzte a rossz kedvet.
És Sanyi csak mesélt. "Egyszer, amikor apuékkal Balatonon nyaraltunk, ..." És komoly arccal, ahogy Stend up Camedy sem tudják, annyira tökéletesen megállni nevetés nélkül, Sanyi igen.
Néha még, "na most ezen mit nevettek?" csodálkozó arckifejezésén gurultunk le a székekről. Később meg is kérte Krisztínát, hogy nevetése, hagy legyen a csengő hangja.









De a hősök nem henyéltek!És hogy hálás gondoskodásunknak apró jelét adhassuk, egy kis jókedvet próbálva a konyhába csempészni, időnként italos poharakkal jelentünk meg szakácsainknál. Ők nem nevettek. Nem is mosolyogtak. Inukat megfeszítve harcoltak az idővel és a mennyiséggel. Igyekeztek kezükben tartani az események irányítását. Feszültségüket oldotta pár pohár ital, de a kontrollt megtartották.
És győztek!
Attila Jelent meg elsőként az asztalunknál, Pirítós kenyérrel és salátával felpakolva. Nézegettük, illatozgattuk és hamar bizalmat adtunk egy kóstoláshoz. Hordta Laci is, de olyan tempóban szedtük, ettük, pusztítottuk, hogy volt tál, amit már le is lehetett szedni, hogy a következőnek helyet adhassunk.









Az ínyencségek sorra megjelenésétől, a bőség zavarától, étvágyunk ledobta a láncot. Ettünk! Lucullusi lakoma volt. Mire kihordtak a konyhából minden elkészült ételt, csendesedett a társaság. Aki a halízű ételeket nem kedvelte, kapott a hagyományos hazaiból. Aki soha nem iszik alkoholt, üdítőkkel csillapíthatta szomját. Szakácsink is fáradtan, de végre közénk ültek. Elégedetten nézték ahogy jóízűen fogyasztottunk.Talán ettek,talán nem. Elteltek a főzés közben az illattal, a kóstolással. Szokott ez így lenni. Zolika italfelelősünk, szintén magas vendéglátóból, koktélok mestere, magasabb sebességi fokozatra kapcsolta a Cuba Libre és a Pina Collada készítését, de nem tudta egyetlen pillanatra sem leüríteni, az előtte sorakozó üres poharaktól az asztalt. Folyamatos csúszásba volt. A szakácsok elsőbséget élveztek és duplát kaptak. Gratulációkat fogadták és elégedetten iszogattak.









Zene nem volt, így tehát Tánc sem. Nem bulizni akartunk, nem annak indult. Spontán sikerült ennyire jól. Csak hozzátett egy kicsit mindenki, abból amit tudott, amije volt. Lassan szivárgunk lefeküdni. Holnap újabb merülés vár ránk. Sokáig nem jön álom a szememre. A holnapot tervezgetem.
A lányok még mosogatnak.
Oltsd el a folyosón a villanyt!

Folytatom!